Kiskoromban volt egy kockás(ma már négyzetrácsosnak mondanám) füzetem.Ott a megszólítás mindig Kedves Naplóm volt...Itt vajon mi lenne a célravezető?
Miért áll neki az ember lánya blogolni,nem tudom.Most biztosan jó mélyre kellene ásnom magamban,és választ adni erre a kérdésre,de csak az jut eszembe,hogy nem találtam a lakásban egyetlen olyan füzetet sem,amit alkalmasnak tartottam volna,hogy átvegye hőn szeretett és rég feledésbe merült naplóm helyét. A gép pedig adott,mindenki blogol,miért ne blogolnék én is.
Pocsék nap,pocsék időzítés,semmi sem úgy jön össze,ahogy tervezted.Mi a teendő?Egy jó whisky jéggel,láb felpolcolva,egy jó könyv...kivéve,ha nincs saját zugod,ahová visszavonulhatsz,nem csíphetsz be,mert holnap vizsga stb.
Úgyhogy az írástól várom,hogy felszabadítson,és megkönnyebbüljek...Talán.
Vagy talán inkább máskor....
