Úgy utálom,ha igazam van.
2009.06.17. 13:32 | AudreyN | Szólj hozzá!
Tegnap természetesen megint igazam lett,és hosszú ígérgetés után(5kor hívlak,nem végeztem,majd hívlak 7kor,nem végeztem,majd hívlak 7.30-kor,juj,csak 1 óra múlva érek oda...),mondtam neki,hogy nem várok tovább rá,ne találkozzunk.
Este megint elmagyaráztam neki,hogy nem normális amit csinál,de biztosra veszem,hogy nem jutott el az agyáig(ezt azért merem kijelenteni,mert a mai nap igazolta),megkértem,hogy legkésőbb reggel 9kor fussunk össze és kértem szépen a nála lévő dolgaimat.8kor jött a SusMuS,hogy nagyon rosszul van,vissza kell mennie a dokihoz,de majd ha végzett,mindenképpen hív.Álltam széttárt kezekkel az eget bámulva,hogy hol él ez az ember...Most már tudom: a saját kis világában,ahol csak és kizárólag ő létezik,mindenki más nagyon magasról le van ejtve.
Amikor belementem abba,hogy tiszta lap,jófiú,bárki meg tud változni,akkor csak magamat áltattam.A változás csak akkor megy,ha az illető valóban akarja,és önmaga belátja,hogy nem normális,ahogy viselkedik.De amíg az egoizmus tetőtől talpig beborítja,addig nincs remény.
TOVÁBBLÉPNI,LEÉPÍTENI,FELEJTENI....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://audreyn.blog.hu/api/trackback/id/tr481190874
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
