Hétvégén belevetettem magam a buliforgatagba,újra 11cm-es sarkakon táncoltam végig az éjszakát,és flörtöltem.:) Hosszú idő után visszatértem,úgy érzem,újra élek.Nem nekem találták ki a monogámia azon formáját,amikor én vagyok oda valakiért,csak szenvedtem...Így is jönnek az sms-ek,hogy "most tényleg túllőttél a célon,de azért szeretlek".A legutóbbit,amit írtam neki,nem túllövésnek szántam,hanem hagyjál békén egy életre-nek.De magyarázd el egy magyarul szuperul beszélő,de mégis külföldinek,hogy ez most AZ volt,a VÉG. A vizsgáimról nem mondhatom el,hogy minden a legnagyobb rendben,természetesen meghoztam az újabb fogadalmat,hogy az őszi félévben tényleg mindent teljesítek.De addig még sok időm van.:) Jövő héttől dolgozom egy minisztériumban,ha minden igaz(jajj,de jó lenne).Utána pedig elutazom egy szigetre kipihenni az elmúlt fél évet.Az emberi tudat csoda egy dolog,az érzések pedig még érdekesebbek.Míg korábban választ akartam mindenre,most csupán felejteni akarok és törölni,és úgy érzem válasz nélkül is menni fog,hiszen a válaszok végig az orrom előtt voltak,csak én nem vettem észre,ez a pasi bizony egy nagy kamus volt. Ja,és mellékesen megjegyzem,ha én mint házasság és esküvőellenes egyed ha mégis meggondolnám magam egyszer,tudom ki lesz a nagy Ő.Ő a biztos pont az életemben,a biztonsági hálóm,a tökéletes pasi.Attól a kis extrától eltekintve,hogy nem terrorista,és én köztudottan az idióta pasikat vonzom be.Szóval,ha ebből egyszer kinövök,Ő a tuti befutó.