Szex,pasik,satöbbi...

Nem írtam megint jó ideje,de nem tudtam összeszedni a gondolataimat.Ma először érzem azt,hogy van bennem egy cseppnyi életerő.Az elmúlt két hétben tengtem-lengtem bele a világba.A hétvégéket végigdolgoztam,hétköznapokon meg nagy ívben kerültem az egyetemet és önmagamat sajnáltattam. Mindezt miért? Meséltem az ominózus beszélgetésről,ami Mr.Ex és köztem zajlott le.A nagy beszélgetés után összejöttünk egy fülledt éjszakára,jó volt vele a szex és jó volt hozzá bújni,de az "aktus" után,míg máskor szeretek cseverészni,tervezgetni,addig most egy árva szó sem jött a torkomra.Éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben,valami végképp összetört bennem.Elváltunk és jött a szokásos szeretlek sms,amire nem tudtam őszintén azt válaszolni,hogy én is így érzek.Mert nem!Nem gondolkoztam rajta,hogy mi változhatott meg,nem töprengtem rajta,hogy mikor...csupán elmúlt,amit iránta éreztem.Sok minden közrejátszott ebben,amit csak most,pár hét elteltével tudok kiírni magamból,mert összeraktam a hiányzó darabokat.Nem fogok arról mesélni,hogy ki ő,hogy mivel foglalkozik,mert nem lényeges,az a fontos,hogy azok az információk,amiket megtudtam,nemhogy őszintébbé tették a kapcsolatunkat,hanem megmérgeztek mindent.Nem tudom a saját értékrendembe beilleszteni az ő életét,s hogy őt így fogadjam el,nem tudok felnézni rá soha többé,s a remény utolsó-utolsó szikrája is kihunyt bennem,s sajnos minden beigazolódott,amit a lelkem mélyén sajnos sejtettem. Nem tudom már,hogy ki ő.Nem tudom,hogy az az ember,akibe szerelmes voltam,az csak egy alterego vagy az is a lénye része.Nincs erőm többé bízni benne,segíteni neki,tartani benne a lelket,mert ezáltal magamat tettem tönkre.Most pedig,hogy szabadulni akarok,ő ragaszkodik hozzám,és rettegek,hogy mi van,ha nem tudunk normálisan elválni... Röviden ezért nem voltam/vagyok blogképes állapotban.