Szex,pasik,satöbbi...

A mai rohanó világban az emberek elfelejtenek kommunikálni,még akkor is,ha pont ezzel keresik a kenyerüket. Még mindig naivan és értetlenül állok az előtt,hogy miért tűntek el a klasszikus értékek a kapcsolatokból,az emberek közti beszélgetésekből,a mindennapokból... Itt vagyok én,aki alapvetően vágyom a szépre,jóra,a tökéletesre.De a fogyasztói társadalommal sodródva mégis beleesek abba a hibába,hogy gyakran választom a pillanatnyi szépet,jót és hamar le is cserélem. Hosszú távon nem hiszem,hogy ez fenntartható,nem csak ipari méretekben,hanem az ember érzelmi szintjén is. Vajon jó az nekem,hogy folyton új és még újabb helyzeteket akarok kipróbálni,még szélsőségesebb dolgokra vetemedek?Biztosan jó ötlet feszegetni a határaimat,és ha kitágult a világ,egyszer vissza tudok jutni oda,ahonnan elindultam,és tudok normális életet élni? Nem tudom... Csak azt tudom,hogy megint előjött az az énem,aki az előtt voltam,hogy megismertem Mr.Exet. Megint lazán veszem az életet,nem görcsölök,és ez talán a homlokomra is van írva,mert megint azt érzem,van kisugárzásom,hatással vagyok az emberekre. Kivéve egyesekre.:) Azokra,akik bár ebből élnek,de mégsem képesek normálisan kommunikálni. S ezzel vissza is jutottam az első mondatomhoz. A pasi,az iroda,a délutáni numera. Az sms:Imádlak és kívánlak. A kívánlak,ezt megértem.Én is megírtam neki,hogy jól éreztem magam vele. Dehogy imádlak? Miért kellett ezt? Tudja ez egyáltalán,hogy miről beszél? Brr,férfiak...