Szex,pasik,satöbbi...

Tegnap este összefutottam egy pasival,akivel hosszasan beszélgettünk,főleg azután, hogy hosszú ideje nem találkoztunk,és én már kezdtem azt hinni,hogy ez így is marad. Talán egy hónap telt el azóta,hogy utoljára láttam,és én már természetesen gyártottam az elméleteket és kezdtem bemesélni magamnak,hogy vajon miért is nem futottunk össze azóta: Összeszedett valami csajt,de nem meri bevallani,nős,az idősebb nőkre bukik stb... Erre ő? Annyira nehéz elhinni,hogy az igazat mondtam?Gazdasági válság,munka,létszámleépítés és megint munka,közben meg a karácsony. Elgondolkodtam...A mai világban mindenki hazudik,a hazugságot pedig igazságnak fogjuk fel.Aki pedig igazat mond,arra kételkedve nézünk,és nem hiszünk neki. Az egyszerű dolgok annyira egyszerűnek tűnnek,hogy mindenképpen megpróbáljuk túlbonyolítani,csavart vinni bele,és ezzel a saját életünket is túlbonyolítjuk. Tudom,persze nehéz hinni valakinek,amikor az embert ezredszer vágják át,rossz tapasztalatok,a barátnőkkel töltött pasifikázós este után,de talán meg kellene próbálni. Jó,én is olyan vagyok,hogy inkább felkészülök a legrosszabbra,hogy ne érjen semmi sem váratlanul,de ezzel kiveszik az ismerkedés bájos naivitása,a feltétel nélküli rajongás,lelkesedés.Persze a nagy pofára esések is megelőzhetőek,de az is kell... Vagy nem? Egy bizonyos kor után biztonsági üzemmódra kapcsol az ember és nem akarja többé kiadni magát,nem akar csalódni,nem akarja megégetni magát,így aztán nem is tudja átadni magát az érzéseknek.... Furcsa dolgok ezek,az élet bonyolult vagy csak mi bonyolítjuk túl?