14 nap híján egy év,amit Mr.Ex miatt izgalommal,elkeseredettséggel,és pillanatnyi örömök átélésével töltöttem. Amikor beteg vagyok,általában nincs erőm semmihez,így hülye dolgokon kezdek el agyalni.Nem tudom,hogy vajon valaha meg fogom-e tudni,miért sodorta őt utamba a sors,mindenesetre ma egyszer utoljára átgondoltam a kettőnk kapcsolatát,és kegyetlen voltam önmagamhoz.Nem szépítek:hülye voltam,naiv voltam,szerelmes voltam. És ami a legfontosabb,most felhagytam az utolsó reménnyel is,mert hiába bizonygattam,hogy vége,vége,azért a szívem mélyén még mindig reménykedtem. Ma jó alaposan kisírtam magam,nem volt nehéz,a láztól is könnyezett a szemem,közben pedig kitöröltem az összes levelét a postaládámból,az összes sms-ét,és végül a telefonszámát.Az a jó a dologban,hogy az a szám,amit fejből tudok,azt kikapcsoltatta,és egy másikat használt az utóbbi hetekben,azt viszont nem tudom fejből,így esélyem sincs rá,hogy egy elborult pillanatomban felhívjam.Vége van.Tényleg vége.Amíg nem lépek végleg túl rajta,esélyem sincs,hogy igazán boldog legyek,és ezt nem tudtam elmagyarázni önmagamnak,de ma valahogy megvilágosodtam.Ő nem az a pasi,akivel jó barátságban lehet maradni,aki barátként mellettem áll,ha baj van,aki meghallgat.Ő egyszerűen csak Mr.Ex,a javából. Így lett vége egy álomnak.Egy tökéletesnek tűnő pasinak,2 tündéri mopsznak,1 eljegyzésnek,közös háztartásnak és a közös jövőnek. A szívem egy darabja beletört.De holnap újra felkel a nap,és minden megy tovább,most már Nélküled,Te hazug,kit szerettem.