Szex,pasik,satöbbi...

Még mindig tart a vizsgaidőszak,de a kezdeti lelkesedés már tovatűnt,mostantól túlélésre hajtok.:) Eljutottam arra a pontra,hogy már egy szép új cipő sem tud felvidítani,és motiválni,hogy kezdj bele,tanuld meg,de jó lesz utána.... Szex,csak ez segíthet.... Hmm,de vajon kivel? Olyan pasival szexelni nem jelent megoldást a problémámra,akivel az élet minden területén fantasztikusan kijövök,őt képzelem jövendőbeli gyermekeim apjának és hites férjemnek.... Olyan pasi,akivel csak a szex jó,de egyébként nincs közös témánk,ideig-óráig jó lehet,de mi van,ha egy idő után pár szót is szeretnék vele váltani?Inkább nem próbálkozom,vele csak szex... És az a pasi,akire most szükségem lenne,egy elfoglalt,sármos,intelligens,magas idegen,aki megmozgatja a fantáziámat,aki az agyamat is pettingeli a szavaival,közben pillanatok alatt hanyatt dönt,és én átadom magam az élvezeteknek...

Tegnap este összefutottam egy pasival,akivel hosszasan beszélgettünk,főleg azután, hogy hosszú ideje nem találkoztunk,és én már kezdtem azt hinni,hogy ez így is marad. Talán egy hónap telt el azóta,hogy utoljára láttam,és én már természetesen gyártottam az elméleteket és kezdtem bemesélni magamnak,hogy vajon miért is nem futottunk össze azóta: Összeszedett valami csajt,de nem meri bevallani,nős,az idősebb nőkre bukik stb... Erre ő? Annyira nehéz elhinni,hogy az igazat mondtam?Gazdasági válság,munka,létszámleépítés és megint munka,közben meg a karácsony. Elgondolkodtam...A mai világban mindenki hazudik,a hazugságot pedig igazságnak fogjuk fel.Aki pedig igazat mond,arra kételkedve nézünk,és nem hiszünk neki. Az egyszerű dolgok annyira egyszerűnek tűnnek,hogy mindenképpen megpróbáljuk túlbonyolítani,csavart vinni bele,és ezzel a saját életünket is túlbonyolítjuk. Tudom,persze nehéz hinni valakinek,amikor az embert ezredszer vágják át,rossz tapasztalatok,a barátnőkkel töltött pasifikázós este után,de talán meg kellene próbálni. Jó,én is olyan vagyok,hogy inkább felkészülök a legrosszabbra,hogy ne érjen semmi sem váratlanul,de ezzel kiveszik az ismerkedés bájos naivitása,a feltétel nélküli rajongás,lelkesedés.Persze a nagy pofára esések is megelőzhetőek,de az is kell... Vagy nem? Egy bizonyos kor után biztonsági üzemmódra kapcsol az ember és nem akarja többé kiadni magát,nem akar csalódni,nem akarja megégetni magát,így aztán nem is tudja átadni magát az érzéseknek.... Furcsa dolgok ezek,az élet bonyolult vagy csak mi bonyolítjuk túl?

Gyűlölöm a reggeleket... Nem bírok normálisan felkelni,amíg nem csörgedezik kávé az ereimben,használhatatlan vagyok.Tegnap vizsga,talán meglesz...Ha nem már kidolgoztam a vészforgatókönyvet és az a,b,c verziót is,ahelyett hogy tanulnék.:) Muszáj rápihenni a következőre.... Ezért aztán rögvest vad vásárlásba kezdetem,utálom,a "mínusz70%"-ot,mert becsalogat...és amíg évközben csak ácsingózom egy-egy méregdrága ruhadarab után,ilyenkor megveszem,de sajnos még így is borsos áron,utána meg jöhet a vajas kenyér... Jóanyám megmondta,hogy már kiskoromban is tipikus nő voltam,amelyik cipő nem tetszett,az mindig nyomta a lábam és kényelmetlen volt,de a kis rózsaszín kopogós,hiába volt fél számmal kisebb,az mégis kényelmes volt mindig,hiába látszott a fejemen,hogy összeszorított foggal préseltem bele a lábam,de érthető nem...az ember lányának lába abban a korban még folyamatosan nő,én pedig rátaláltam álmaim cipőjére és szép lassan kinőttem... Azóta is azzal magyarázom a tömérdek cipőt a szekrényemben,hogy keresem az igazit...de amíg nem találom meg,addig felpróbálok pár igazinak tűnőt.és meglátom.:) A táskák pedig jönnek a cipőkkel,mert bár a mai trend azt vallja,hogy a táska és a cipő nem kell,hogy harmonizáljon egymással,én azért próbálkozom.... Tudom,nő,meg tipikus nő,meg tipikus beteg nőőőő... Pedig a férfiak is megadják a módját manapság,maximum letagadják....Tökéletesen megtervezett öltözékben lépnek az utcára...jaj,csak kikaptam valamit a szekrényemből... Nekem ezzel semmi bajom,addig amíg nem tölt több időt a fürdőszobában,mint én... Na,megyek...Elkezdem a napot...

Hmmm,még mindig keresem,hogy mi lenne a helyes megszólítás,de leginkább arra hajlok,hogy simán és egyszerűen belecsapok a lecsóba mostantól,és csak írok badarságokat.

Ikrek vagyok,kész káosz,tudom,aki ismert ikrek jegyű embert,akinek ráadásul mérleg az aszcendense,na az kalimpáljon,mert szeretném tudni,hogy mennyire is vagyok elveszve....

Tanulnom kellett volna a holnapi vizsgámra,ehelyett megnéztem pár Califorgia részt,"kellemesen" megyarították ismételten a címet.:)De legalább az X-Akták után D.D újra feléledt,ollé...

Hűha,át kell tanulmányoznom még,a hogyan is írjunk blogot kézikönyvet,mert egyelőre csapongok,de mondjuk mikor nem????

Kiskoromban volt egy kockás(ma már négyzetrácsosnak mondanám) füzetem.Ott a megszólítás mindig Kedves Naplóm volt...Itt vajon mi lenne a célravezető?

Miért áll neki az ember lánya blogolni,nem tudom.Most biztosan jó mélyre kellene ásnom magamban,és választ adni erre a kérdésre,de csak az jut eszembe,hogy nem találtam a lakásban egyetlen olyan füzetet sem,amit alkalmasnak tartottam volna,hogy átvegye hőn szeretett és rég feledésbe merült naplóm helyét. A gép pedig adott,mindenki blogol,miért ne blogolnék én is.

Pocsék nap,pocsék időzítés,semmi sem úgy jön össze,ahogy tervezted.Mi a teendő?Egy jó whisky jéggel,láb felpolcolva,egy jó könyv...kivéve,ha nincs saját zugod,ahová visszavonulhatsz,nem csíphetsz be,mert holnap vizsga stb.

Úgyhogy az írástól várom,hogy felszabadítson,és megkönnyebbüljek...Talán.

Vagy talán inkább máskor....