Szex,pasik,satöbbi...

Igazából a babysitterelést nem is tekintem munkának,de keresek vele,mellette pedig jól érzem magam a gyerkőcök társaságában.Vége a nyári pihenésnek,úgyhogy a család akinél dolgoztam májusban,visszajött a városba,így náluk is van munkám a másik mellett.A gyerkőc csodaszép,sokat nőtt,és már fel tud állni.Furcsa,mert ilyen pici gyerekre sosem vigyáztam hosszabb ideig ezelőtt,de ő egy tündér,ahhoz képest,amilyenek a nagyobb gyerekek a másik családomnál.Megjegyzem, nem azért áradozom,mert sajátot szeretnék(majd 10 év múlva),hanem mert infantilis lényemnek jólesik gyerekek között lenni.:) Most pedig jólesik ülni,és inni a jól megérdemelt jeges teámat.Holnapra bejelentkeztem kozmetikushoz,fodrászhoz,teljes tatarozást tartok mielőtt beindul az őrület,mert jövő héttől semmire sem lesz már időm.Suli,munka,nyelviskola,ja és megfogadtam,hogy heti minimum kétszer eljárok valami mozgásformára.Persze bulizom,ja és tanulok is.......Hehe,vicces....Kíváncsi vagyok,mikor írom majd először,hogy ebből mi mindent nem sikerült betartanom.:) Ami a legjobb,holnap megyek állatkertbe.Zsiráfot fogok simogatni,a kedvenc állatomat.Kihasználom a nyár utolsó igazi meleg napját,szombattól pedig megfagyok.

Végérvényesen beköszöntött az ősz,én ismét a gép előtt ülök,napi problémákon rágódom,és nem tudom önfeledten,semmire sem gondolva élvezni a szép időt,a napsütést.Valahogy érzem a csontjaimban,hogy öregszem,és a tudat,hogy muszáj felelősségteljesen gondolkodnom,bizonyítanom végre,hogy tudok komoly és megfontolt lenni,megijeszt.Félek,hogy bár kiegyensúlyozott lesz az életem,de belesüppedek a szürke hétköznapokba,és egyszer arra eszmélek,hogy megöregedtem,vége,és nem valósítottam meg sok-sok mindent.Jó,persze azt sem lehet csinálni,amit az elmúlt közel két évben műveltem,hogy sodródtam az árral,és nem néztem szembe a nehéz dolgokkal,inkább a könnyebb végét fogtam meg,és meg is lett az eredménye.Szórakoztató,de cseppet sem önzetlen emberekkel hozott össze a sors,hol Terézanyut játszottam,hol elhittem,hogy én vagyok a királykisasszony.Sajnos rá kellett jönnöm,hogy egyik sem én vagyok,Terézanyunak túl fiatal vagyok,királykisasszonynak pedig csak rövid ideig vagyok elég naiv,és ehhez a szerephez sajnos már túlkoros is vagyok.Nem húzhatom tovább,el kell kezdenem a felnőtt életemet,valaki erre már rájön 18 évesen,én sajnos nem.De nincs késő!!!Csak most tényleg komolyan kell vennem.Ja,és tanulni a hibáimból.Más. Múlt héten megadtam egy állati helyes néger srácnak a telefonszámom,most pedig a hátam közepére sem kívánom,hogy randizzak vele.Ő pedig folyamatosan hív...persze,hogy nincs szívem megbántani,elküldeni,de mindezt megelőzhettem volna,ha nem adom meg neki a számom.Időnként annyira hülye vagyok,és annyira nem látom a tetteim következményét.Erről beszélek,tudnom kell végre,hogy pontosan mit is akarok.:)

Holnap szeptember.Mint már említettem a korábban,nyári gyerek vagyok,úgyhogy nekem a szeptember olyan,mint ha az év összes hétfői napjának gyötrelmét összeadnánk.Mióta újra Pesten vagyok,csak a problémák sokasodnak. Suli,órarend,mikor tudok majd dolgozni,albérlet.Egyelőre azt sem tudom,hogy fogom megoldani,de mivel nem vettek fel idén kollégiumba,így albérletet kerestem,ami viszont nem két fillérbe kerül Pesten.Tavaly sem fizettem keveset a koliért,de idén másfélszer annyiba fog kerülni az albi,és ezt a pénzt igazán tudtam volna hová tenni.Megcsináltam az órarendem,felszabadítottam két napot,amikor tudok dolgozni reggeltől estig,remélem,idén is maradhatok,és vigyázhatok a pindúrokra (baby-sitterelés).Szóval ez a tanév sem lesz gyerekjáték.Viszont az albérlet előnye,hogy közel lesz a sulihoz,nem kell naponta 2-3 órát utazással töltenem,attól függően,hogy mekkora dugó van a városban,holnaptól pedig tutira meghal a közlekedés a belvárosban.Idén tényleg megfogadom,hogy szorgalmi időszakban is tanulok,ha nem is sokat,de legalább elolvasom egyszer a könyvet,és jegyzetelek.Lusta vagyok,de muszáj.Paff,most esik le,hogy tényleg vége a nyárnak.Sebaj,talán lesz még vénasszonyok nyara,néhány kellemesen meleg szeptemberi hétvége,nyarat idéző szabadtéri hétvégi buli.

Meglehetősen régen nem írtam,mindez annak a következménye,hogy amikor borús hangulatomban vagyok,és nincs kivel megosztanom a gondolataimat,akkor ülök a gépem előtt és dőlnek belőlem a szavak,viszont nyári gyerek lévén a napsütés,a víz,a tenger mindig természetfeletti boldogságot vált ki belőlem,és nem éreztem szükségét,hogy kiírjam magamból a bennem zajló folyamatokat. Rengeteget buliztam,flörtöltem,nyaraltam,noés természetesen dolgoztam,hogy mindezt legyen miből finanszíroznom.Az idő szépen gyógyítja a sebeket,és megszépíti az emlékeket,ez most sem történt másként.Nem tudok már haragudni a pasira,aki az elmúlt hónapokban sok-sok fejtörést okozott,csupán magamra,amiért ilyen naiv voltam.Helyére kerültek a dolgok,felébredtem a Csipkerózsika álomból,rájöttem,hogy ő sosem volt az,akinek én látni akartam,és én voltam a hülye,hogy Terézanyut játszottam,mert a mai világ nem arról szól,hogy az erőfeszítéseidet majd honorálják egyszer,felfogják,hogy mennyit tettél értük,és mindezért megkapod a herceget fehér lovon és a fele királyságot.Az ilyen hercegek,akik mindezt elvárják,de végül nincs viszonzás,terrorista lányokat vesznek el végül feleségül,és azokat becsülik,a kedvességnek ilyeneknél nincs helye.Pont.(Megjegyzem,hogy jobb,ha átvilágíttatod a pasidat,mielőtt beleszeretsz:)) Most boldog vagyok,mert egyvalaki mindig mellettem állt,de Őt sosem becsültem eléggé,sokszor vertem át,ejtettem át a palánkon,pedig sosem érdemelte meg.Mindezeknek meg kellett történni,hogy rájöjjek,Ő az igazi kincs!!!!!!!!!!!!!

Hahó! Nem tűntem el,csupán beköszöntött a nyár,és hirtelen egyszerre több helyen kellene lennem.Pesten,hogy dolgozhassak és vidéken,hogy segítsek otthon takarítani,lekvárt főzni nagymamámnál stb,noés napokra eltűnni,hogy valamilyen fesztiválon bulizzak hajnalig és napokig.:) Szóval ezzel teltek az elmúlt napok.Buliztam,a bulikban ismerkedtem és felmérve a pasifelhozatalt mélységesen elszomorodtam,hogy a mai srácoknak igencsak megártott a fiatalkorban elfogyasztott szeszesital és elszívott cigaretta,összementek.:(Én,aki mindig magas sarkakon tipegek,merthogy az köztudottan optikailag karcsúsít,óriásnak éreztem magam.Az a pár magas pasi,aki meg illett volna hozzám,huh,le sem merem írni,vékonyabb volt a derekuk,mint az enyém,komolyan mondom,a mai 30-as pasiktól fogok fogyókúrás tippet kérni. Pedig csak 174 cm vagyok,ami tök átlagos,a kilóimat meg hagyjuk.... Tegnap beszéltem VELE...sima baráti csevej,a cuccaimat keresi,a pénzemet állítólag utalta...Miért van az,hogy szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban? No mindegy.Holnap kozmetikus,miért van az,hogy bizonyos napokon hős amazonként indulok el fazongyantára,míg most már a combgyanta gondolatától is sikítófrászt kapok,pedig csak holnap megyek?!? Ja,ezt nem is meséltem...Randi egy sármos,normálisnak tűnő pasival....Beszélgetés,rózsa,pillangók a gyomorban,előzékenység...És mivel minden témát átrágtunk,eljutottunk oda,hogy szerinte a mai világban nem létezik a házastársi hűség,és számos barátja vette úgy feleségül a barátnőjét,hogy mellette tartotta és tartja a szeretőjét.Én mint felvilágosult és emancipált nő,köpni nyelni nem tudtam,végül annyit sikerült kinyögnöm,hogy meglátásom szerint teljesen más az,ha a pasi/nő egy jól működő házasságból az újdonság kedvéért egy 1 éjszakás szexre kikacsint,vagy ha egy állandó nővel csalja állandó asszonyát,hiszen itt érzelmi kötődés elkerülhetetlen,és szerintem az érzelmi megcsalás súlyosabb,mint a testi.Akármennyire jó pasi,de az elmúlt fél év tapasztalata azt mondatta velem,hogy vészcsengő!!!!Ez a pasi nem lesz hűséges,és neki el sem tudnám hinni,hogy én vagyok az egyetlen...Milyen jó,hogy Te ilyen felvilágosult vagy-mondja Ő.Bár ne lennék.....-mondom én.

Tegnap rohangálós napom volt,reggel vizsga(5ös lett,magam sem tudom,hogy sikerült),utána intéztem az üdülést,nagymamit látogattam.Elindultam reggel 8kor és este 9 lett,mire beszálltam egy kád forró vízbe.Rájöttem,hogy nincs kellő vitalitásom,hogy egy ilyen napot akár heti többször is végigcsináljak,úgyhogy ki kell találnom valami vitalizáló mozgásformát magamnak,amit szívesen csinálok.Tegnap beszéltem a pasassal több mint egy órát,elmesélte,hogy milyen filmeket nézett,mi a diétás étrendje stb.Totál baráti csevej volt,egyáltalán nem kavart fel,és ez furcsa.Most meg mi a bajom,hogy már nem szenvedek miatta?Ki tudja,ennyire nem szerethetek szenvedni.Csomó fölös energiámat máshová tudom fordítani mostantól,hasznos dolgokra.Megyek,mert még nem csináltam ma semmit,pedig délután van.

Hétvégén belevetettem magam a buliforgatagba,újra 11cm-es sarkakon táncoltam végig az éjszakát,és flörtöltem.:) Hosszú idő után visszatértem,úgy érzem,újra élek.Nem nekem találták ki a monogámia azon formáját,amikor én vagyok oda valakiért,csak szenvedtem...Így is jönnek az sms-ek,hogy "most tényleg túllőttél a célon,de azért szeretlek".A legutóbbit,amit írtam neki,nem túllövésnek szántam,hanem hagyjál békén egy életre-nek.De magyarázd el egy magyarul szuperul beszélő,de mégis külföldinek,hogy ez most AZ volt,a VÉG. A vizsgáimról nem mondhatom el,hogy minden a legnagyobb rendben,természetesen meghoztam az újabb fogadalmat,hogy az őszi félévben tényleg mindent teljesítek.De addig még sok időm van.:) Jövő héttől dolgozom egy minisztériumban,ha minden igaz(jajj,de jó lenne).Utána pedig elutazom egy szigetre kipihenni az elmúlt fél évet.Az emberi tudat csoda egy dolog,az érzések pedig még érdekesebbek.Míg korábban választ akartam mindenre,most csupán felejteni akarok és törölni,és úgy érzem válasz nélkül is menni fog,hiszen a válaszok végig az orrom előtt voltak,csak én nem vettem észre,ez a pasi bizony egy nagy kamus volt. Ja,és mellékesen megjegyzem,ha én mint házasság és esküvőellenes egyed ha mégis meggondolnám magam egyszer,tudom ki lesz a nagy Ő.Ő a biztos pont az életemben,a biztonsági hálóm,a tökéletes pasi.Attól a kis extrától eltekintve,hogy nem terrorista,és én köztudottan az idióta pasikat vonzom be.Szóval,ha ebből egyszer kinövök,Ő a tuti befutó.

Ismét igazam lett,nem jelentkezett pénteken,cseppet sem törte magát,hogy egyszer az életben betartsa,amit megígért.Azóta nem beszéltünk,eszem ágában sincs felhívni,és végre nem is érzek rá késztetést.22 évesen végre el kell jutnom oda,hogy felelősségteljesen gondolkozom,és rendbehozom a sok hülyeséget,amit elkövettem.

A helyzet nem mérgesedett el,mert egyszerűen nem jut el a tudatáig,hogy elegem van belőle.Felhív,elmeséli,hogy milyen volt a napja,mit mondott az orvos,és mint aki jól végezte dolgát,elköszönünk egymástól jótestvéri módon.Mára ígérte,hogy odaadja a dolgaimat,de még nem hívott,nekem meg eszem ágában sincs felhívni,idegeskedni,majd megvárni,míg az utolsó pillanatban bejelenti,hogy hopp,ma mégsem jó.Ma megszakadt egy barátságom,és ez sokkal jobban zavar.Valaki,akiről azt hitted,hogy megért,bármit elmondhatsz neki,és egyszer csak kiderül,h ez a lány nincs többé,megváltozott....

Nem a saját telefonjáról hívott,és nem is a szokásos ismeretlen szám virított a telefonom kijelzőjén,hanem egy újabb szám,amit még nem ismertem,és mivel állás ügyben várok fontos telefont,ezért természetesen felvettem. Beszéltünk jópár percet,kiderült,hogy sokkal jobban van,már csak injekciós kúrát kap 6 hétig,és rendbe fog jönni.Utána elmegy valami manager-betegség kezelésre stb. Szóval pillanatok alatt megtudtam,hogy mi van vele,persze az,hogy velem mi van,az kevéssé érdekelte.Megint kaptam egy szeretleket,ami kb. annyira hatott meg,mintha azt mondta volna:egészségemre.Tényleg vége,kiszerettem belőle.Sok időbe telt,de végül felismertem,hogy nincs közös jövőnk..... Ma 17h24 perckor azzal egészítem ki a bejegyzést,hogy tettem egy utolsó kísérletet a dolgaim visszaszerzésére,mire az jött válaszul,hogy én mekkora érzéketlen vagyok,hogy nekem ez a legfontosabb,hiszen el van foglalva,de mondta,hogy szeret.Nekem semmi sem elég. Vajon csak úgy lehet vége egy ilyen "kapcsolatnak",ha végképp elmérgesedik köztünk a helyzet?Azt hiszem,igen.

Az utolsó icipici reménycsírát is ki kellene ölnöm magamból,és figyelmeztetni magam rá,hogy SOHA és semmiképp nem fog megváltozni.Tegnap is felbukkant,jópofizott,majd a szokásos módon eltűnt ismét.Nincs erre szükségem,csak rossz,hogy még mindig fel tud kavarni...Voltam moziban,A Nász-ajánlat aranyos kis film,és S.B. mekkora jó nő még mindig,40 körül is.:) Az eső folyamatosan zuhog,ami nem mondanám,hogy hú de mennyire jókedvre derít.Szeretnék inkább úszni,napozni,jegesteát iszogatni.Ehelyett hosszúnadrágban ücsörgök a szobában,én ilyen időben ki nem teszem a lábam otthonról.Ami persze tanulási szempontból jó lenne,főleg ha lenne is kedvem koncentrálni,és nem néznék tv-t,hallgatnék zenét,és csekkolnám a nyári színházi műsorokat és a koncerteket a neten,hogy mi lesz kihagyhatatlan.:) Kelt.10:28-kor Elmúlt dél,és elborult az agyam,fel akartam hívni,és beszélni vele,a telefon kicsengett,de a szokásos módon nem vette fel.Le kell állítanom magam,de tényleg.Nem hívhatom fel többé,nem válaszolhatok az sms-eire,bármi is történjék. 12h58perc

Ma van 6 hónapja,hogy megismertem.Nem hívott,nem kerestem,ez most már maradjon is így.Talán jobb is,nem keresek elvetemülten válaszokat,csupán kihagyva őt az életemből újra szeretném kezdeni.Megoldani a rengeteg problémát,amit ő okozott,és úgy tükörbe nézni,hogy nem köpöm magam szemen,amiért ennyire elvakított,hogy szerelmes voltam belé,és mindenki mást semmibe vettem miatta. A mai esős idő,és az egész hetes ború,nem segít,hogy jó kedvem legyen.Nyári gyerek vagyok,miért olyan nagy kérés,hogy süssön a nap? Megyek tanulni,a téli vizsgaidőszakomat már elcsesztem miatta,a nyárit legalább maradványaiban meg kellene mentenem. 13h18 perc:Ki kell egészítenem a bejegyzést,természetesen hallatott magáról,jók az eredményei,és SZERETLEK.....De amit múlt héten ígért,hogy ma este mindent átbeszélünk az megint csak egy kósza ígéret volt.Azt hiszem be kell mennem a telefonszolgáltatóhoz,és meg kell kérdeznem,hogy lehet számokat tiltatni.Ez így nem mehet,hogy pontosan akkor bukkan fel újra és újra,amikor már kezdek jobban lenni.

Az elmúlt időszakban minden időmet lekötötte,hogy arra vártam,mikor lesz végre az,amikor időt szán rám,és végre találkozunk...Minden programomat ettől tettem függővé,és mindent úgy szerveztem,hogy mindenképpen ráérjek.Ez persze annak rovására ment,hogy a korábbi jól bevált életvitelem feladtam,és belesüppedtem a várakozással teli szürke hétköznapokba.Itt a nyár,bár a mai időjáráson nem látszik,de bele kell vetnem magam újra az élet sűrűjébe.Abba kell hagynom az önsajnálatot,a telefonom csekkolását,be kell jelentkeznem egy tetőtől talpig full gyantára,a színem még szép,de nem ártana picit rászolizni és egy vadító magassarkúval is ideje lenne meglepni magam.Szimbolikusan,mintegy a túllépés cipőjeként.:) Újra partyznom kell,újra pörögnöm,újra annak kell lennem,aki voltam...A szemét csajnak,aki átejti a pasikat,és nem a szentimentálisnak.Igaz,hogy olyan érzéseket ismertem meg,amikről eddig nem is sejtettem,hogy léteznek,és talán ettől már sosem leszek ugyanaz,aki voltam,s talán nem is kellene annak lennem.Attól,hogy ő ilyen volt,más lehet korrekt,aranyos,talán esélyt kellene adnom,és nem másokat büntetni az ő bűneiért....Nem fogok,nem esem bele ebbe a hibába.Elég volt,hogy én is egy előző nő miatt és sok minden más miatt szenvedtem.Amíg nem jövök egyenesbe magammal,addig nem ámítok senkit,ez így korrekt,aztán majd kiderül....Hiszen az egy dolog,hogy én mit tervezek,valahogy mindig másként alakul,lehet tudatosabbnak kellene lennem.:) ui: Nem keresett,és én sem őt.

Miután megírtam az sms-t,délután küldött egy üzenetet,mintha mi sem történt volna,hogy mi volt a vizsgálatokon,nem válaszoltam.Aztán este küldött még egyet,arra sajnos igen.Ennek pedig az lett a következménye,hogy tegnap előtt felhívott és "leígérte" a csillagokat is az égről.Viszont ami pozitív,nem éltem magam bele,és tegnap egész nap nem írtam neki egy sort sem,délután ő írt,hogy reméli,minden rendben van velem.A leépülés csak úgy lehetséges,ha soha többé nem leszek kezdeményező fél,és nem keresem magamtól.A legjobb lenne,ha nem éreznék erős késztetést,hogy felhívjam,és nem nézegetném a telefonomat,hogy talán eszébe jutottam,de ez még messze van....Sajnos,tényleg az idő gyógyítja a sebeket,de nem 1-2 nap,hanem hosszú-hosszú idő...

Nem is tudom,honnan kezdjem.Talán elmondom,hogy életem legjobb és legrosszabb döntéseit eddig is,és nagy valószínűséggel ez után is pár perc alatt hozom majd meg.Már rég óta benne van a levegőben,hogy abba kell hagyni,le kell zárni a mögöttem lévő fél évet,mert egyszerűen amíg a múltba tekintgetek,addig csúnyán szólva seggel megyek a jövőnek,és egy olyan jövőnek,aminek a múltban nincs rendesen megépített alapja.Tegnap ismételten lefújta a találkozót,nem hozta el a papírjaimat,így persze megint kisebb vagyont otthagytam a dokinál,anélkül,hogy bármi érdemlegeset sikerült volna intéznem.Délután beszéltünk,elmondtam neki,hogy megint mennyire kicseszett velem,mire az volt a válasz,hogy megint a múltbéli bűneiért cseszegetem,és levágta a telefont.Akartam sms-t írni,akartam,hogy megértse,hogy nincs igaza,hogy megint neki áll feljebb olyasmi miatt,amiért más normális ember szégyellné magát és mielőbb próbálná rendbehozni,de nem írtam.Rájöttem,hogy felesleges,rájöttem,hogy úgysem értené meg...És ez legbelül nagyon fájt,az elmúlt fél évben egy ilyen embert szerettem rajongva,kisiskolásoknál is butább naivitással... Korán lefeküdtem aludni,és reggel amikor felébredtem,csak arra gondoltam,hogy felhívom,és jól beolvasok neki.Csak szerettem volna,hiszen a telefont a szokásos módon nem vette fel.Utána jött az sms,hogy a tabletta hatása alatt van,és nagyon fáradt,nem tud beszélni.És ez az a pont,ahol elkattant az agyam.Tett ennél sokkal sértőbb,bántóbb megjegyzéseket,cseszett ki velem ennél már ezerszer jobban is,de ma az a szó,amit arra az sms-emre írt,hogy mikor tudnánk normálisan beszélni egymással...és jött a válasz MOSTNEM.....az betette a kiskaput.Az egész "kapcsolatunk",ha lehet egyáltalán annak nevezni sms váltásokra épült,hiszen ő mindig tárgyalt,állandóan dolgozott,és nem tudott bármikor beszélni,így maradt az sms,és mivel bármi amit ő bántónak talált,az azt váltotta ki,hogyha épp beszéltünk,lecsapta a telefont,a további mondanivalómat sms-ben írtam meg,és végül így jutottunk ideiglenesen dűlőre,így nem csoda,hogy mostanra irtózom az sms-t jelző csengőhangomról,és nem csoda,hogy nagyjából fél órája sms-ben írtam meg,hogy ELEGEM VAN.Természetesen nem ennyit írtam,hanem kisebb levelet,és az bánt már most,hogy nem fogja megérteni,mit próbáltam elmagyarázni neki.Fél év,pontosabban pár nap híján fél évem mert rá arra,hogy elhittem,ha végigcsinálom mellette a sok szenvedést,mint a mesében a királykisasszonyok végül elnyerem a királyfi szívét,és fele királyságát.Butaság volt,nagyon nagy butaság,de ezt nem tudom ennél érzékletesebben megfogalmazni:bele voltam esve mint vak ló a gödörbe+még 1-1 napellenző. Töröltem az összes számát,bár van amelyiket már fejből tudom...Most nem akarok visszatáncolni,erősnek kell maradnom!NAGYON ERŐSNEK!

Tegnap természetesen megint igazam lett,és hosszú ígérgetés után(5kor hívlak,nem végeztem,majd hívlak 7kor,nem végeztem,majd hívlak 7.30-kor,juj,csak 1 óra múlva érek oda...),mondtam neki,hogy nem várok tovább rá,ne találkozzunk. Este megint elmagyaráztam neki,hogy nem normális amit csinál,de biztosra veszem,hogy nem jutott el az agyáig(ezt azért merem kijelenteni,mert a mai nap igazolta),megkértem,hogy legkésőbb reggel 9kor fussunk össze és kértem szépen a nála lévő dolgaimat.8kor jött a SusMuS,hogy nagyon rosszul van,vissza kell mennie a dokihoz,de majd ha végzett,mindenképpen hív.Álltam széttárt kezekkel az eget bámulva,hogy hol él ez az ember...Most már tudom: a saját kis világában,ahol csak és kizárólag ő létezik,mindenki más nagyon magasról le van ejtve. Amikor belementem abba,hogy tiszta lap,jófiú,bárki meg tud változni,akkor csak magamat áltattam.A változás csak akkor megy,ha az illető valóban akarja,és önmaga belátja,hogy nem normális,ahogy viselkedik.De amíg az egoizmus tetőtől talpig beborítja,addig nincs remény. TOVÁBBLÉPNI,LEÉPÍTENI,FELEJTENI....

Reggel időben felkeltem,zuhany,csini ruha,smink és elindultam a városba,gondoltam,beugrom jegyzetboltba könyvet venni,és sétálok,nézelődöm amíg összefutunk.A buszon rosszul lett egy leányzó,elájult,úgy vakartuk össze,hál az égnek volt nálam ásványvíz,úgyhogy azzal frissítettük fel,egy idősebb nő pedig elszaladt csokiért,hogy a vércukorszintje helyre kerüljön.Úgyhogy izgalmasan kezdődött a nap.Nem sokkal ez után jött az sms,hogy sajnálja,de nem jó a délelőtt,majd délután találkozunk.Miközben írom ezeket a sorokat,épp most hívott,hogy még nem tudja mikor végez,ergo ma sem találkozunk.Elegem van!Nem kicsit!A vizsgáim sem úgy jöttek össze,ahogy terveztem,egy szerencsétlen némber vagyok.:(

Pénteken úgy volt,hogy találkozunk délelőtt,és elhoz nekem pár fontos papírt,amit korábban állítólag elintézett nekem,de a mai napig nem láttam az írásos dokumentumokat,úgyhogy kinyitottam a számat és megkértem,hogy mostmár igazán itt lenne az ideje,hogy visszaadja.Eltelt dél,és nem is jelentkezett,nem volt kedvem tovább várni,úgyhogy rákérdeztem;természetesen kifogás az megint volt.Egyre jobban idegesít,hogy pár értékes dolgomat viszontlátom-e még valaha....Délután vigyáztam a gyerkőcökre,úgyhogy a délutáni találkát én mondtam le,de biztosra veszem,hogy akkor sem hozta volna el a cuccaimat,kb. 3 hónapja könyörgöm 1-1 kölcsönadott dolgomért. Hétvégén látni sem akartam,úgyhogy a szombatot a Balatonon töltöttem vitorlázással,estére haza is értem,ismét picúrokra vigyáztam éjfélig,vasárnap tanultam a mai vizsgára.Azt veszem észre magamon,hogy míg eddig minden kínálkozó lehetőséget megragadtam volna,hogy találkozhassak vele,most kifogások(persze valós:vizsga,meló) hadait állítom fel,és meg sem akarom oldani,hogy legyen időm találkozni vele. Holnap persze összefutunk,én hülye még pénteken megígértem,hogy kedden jó vagyok,úgyhogy mehet a találka. Minek?Minek kínzom magam?Szarul állok a vizsgáimmal,többnyire minden rossz ami velem történt mostanában miatta van és folytathatnám...De akkor minek? Persze nem tudom megmondani...Vagy nem akarok szembesülni vele...

Tegnap vizsgázni voltam,majd közvetlenül utána pótoltuk az elmaradt esti mozit.Idejét sem tudom,mikor voltam utoljára délelőtt moziban.:) A film nem volt nagy durranás,annyira nem jött be a sokadik világvége történet,és a fajunk néhány egyedét kimenekítő ufóktól is csömöröm van. A film egésze alatt a telefonját piszkálta,idegesített,hogy még ilyenkor sem tud elszakadni a munkától.Egyébként aranyos volt,bújós stb. Jó kedvemben voltam,nem volt kedvem összeveszni vele,úgyhogy nem kérdezgettem olyasmiről,amitől 1pillanat alatt kiakadt volna.Délutánra persze nem egy újabb kérdés fogalmazódott meg bennem,úgyhogy msn-en sikeres össze is vesztünk.Két felnőtt ember,akik között már történt több is mint kézfogás és puszi,hosszú szünet után(amikor ő kórházban volt),miért találkozunk még mindig semleges terepen és miért nem szeretkezzük végig az éjszakát?Bevallom,hiányzik a szex(nőből vagyok,és?nincs szükségem állandóan tökéletes érzelmi biztonságra és közös rezdülésre a jó szexhez.Most,hogy ennyire ki vagyok akadva a pasira, méginkább tudom,hogy a szex az tökéletesen működne). Persze megkaptam a választ,hogy még mindig fáj a műtéti hege stb,ha pedig nem az fog fájni,akkor majd lesz más..... Utálom,hogy azt képzeli,hogy most ő most mindent jól csinál és egy normális kapcsolatot építünk.Igen,jópár hónappal ezelőtt normális lett volna pár ilyen randi,akkor persze nem volt,volt helyette más,most pedig visszasüllyedtünk a 14évesek randiszintjére,amiben persze semmi rossz sincs,csak nem így képzeltem egy kapcsolatom 22 évesen! Be kell fejezned kislány,ennek sosem lesz happy end a vége!

Állítólag fáj a feje,és rosszul érzi magát,az orvosa szerint ez természetes,valószínűleg tegnap megerőltette magát a sok fekvés után.No comment. Írtam neki dél körül,ez akkor derült ki,de nyitva hagytuk a kérdést,mostanáig biztosan jobban lesz.Ha lett volna 1 millióm feltettem volna,hogy le fogja mondani a mai randit.Msn beszélgetés,hamár nem találkozunk.Tudjátok,hogy mit jelent a tiszta lap egy pasi olvasatában?Azt,hogy nem csak a hülyeségeit felejtjük el,és soha többé nem hánytorgatjuk a múltat,hanem úgy teszünk,mintha nem ismernénk egymást több hónapja,és mintha minden ígéret és kimondott szó szertefoszlott volna a nagy fehér lappal.És hogy miért vagyok kiakadva? Talán mert egyáltalán nincs kedvem újabb 4-5 hónapot végigszenvedni egy olyan mondatért,hogy nagyon közel álltam hozzá,hogy komolyan gondoljam veled,hogy bízni tudjak,de megint kiabálsz velem,és ha 10-es skálán néznénk eddig a 9-esen álltam,de most minden visszasüllyedt 2-esre. Mi vagyok én,hülye???? Igen,naná,hogy az vagyok.De ennek a pasinak valami nagydarab vaj van a füle mögött,és én "csakazértis" kiderítem. Mazohista vagyok,tudom,de idegesít,hogy nem tisztul a kép. Ha mondjuk kiderülne,hogy van felesége vagy nem is az,akinek kiadta magát és még mindig az anyjával él,akkor azt mondanám,hogy értem miért volt mindez.De így? Saját magamat kergetem ki a világból.....

Tegnap eljött végre a nap,amit arra szánt,hogy megmutassa,jó fej is tud lenni.Szavam sem lehet,andalogtunk a városban,Duna parton,egy hajón ebédeltünk gyönyörű meleg időben,szép kilátással és jó ételekkel.Aztán megint kószáltunk a városban,egészen addig,amíg el nem indultam dolgozni(babysitterelek). Ez ugyebár mind szép és jó,de még mindig olyan,mint egy befűzős,ismerkedős randi a kezdetek kezdetén. Nem lesz ebből semmi,ugyan olyan maradt mint volt.Nem akar semmin változtatni,és a jelenlegi életvitele tökéletesen megfelel neki úgy ahogy most van.Az pedig,hogy ma szánt rám egy fél napot?Na bumm,pont volt egy fél szabad napja.Nem tudok többé bármiben is reménykedni,ez sosem lesz jobb.Kérdés,hogy elfogadom ezt a fura állapotot,és megelégszem két 14 éves randizási szokásaival vagy hagyom az egészet a francba? Nem nehéz kérdés,hacsak az agyammal gondolkoznék. De van szívem is,és nem mellékesen szükségleteim.Amit megint csak nem értek...Velem nem,mással biztosan,hisz pasi!!!De velem miért nem,ha állítólag szerelmes???? Á,szerintem skizo a pasas!Ez tuti!

Már két napos vagyok,kiderült,hogy makk egészséges,csupán egy nővérke félreitatott teával és attól lilultam be.:) Legalább öregségemre megtudtam,hogy miért szeretem jobban a tejet a teánál.:) Hazaugrottam szülinapomra ünnepeltetni magam a családdal,és pici megnyugvást találni a nagyváros szüntelen vibrálása után.S persze egy rövid időre hátrahagyni mindent,ami odaköt és ami elől szeretnék elmenekülni. Anyukám nosztalgiázott,úh nem vagyok skizo,nem képzelem magam 2 naposnak,csupán elmesélte,hogy jó huszonakárhány évvel ezelőtt,mi történt.:) És most,a jelenben sem maradt a születésnapom történések nélkül. Természetesen mindenki megtalált,akivel nem szerettem volna aznap beszélni,és senki nem keresett,akitől szerettem volna pár kedves szót hallani.Persze akik igazán számítanak,azokkal beszéltem.:) Az szk-s pasi 2 perccel este 10 előtt felhívott pontosan 2 percre,hogy boldog születésnapot kíván,és ugye tudom,hogy ő most jó fiú,és tiszta lappal indult. Ehhez magyarázatul hozzátartozik,hogy előtte egy nappal végképp kiborultam,és mondtam,hogy ezt végképp nem vagyok hajlandó semmilyen formában sem folytatni,mire kifejtette,hogy folyamatosan múltbéli bűneiért szadizom,és miért nem tudok túllépni végre. Mondtam neki,hogy legyen,tiszta lap. Persze,megint én vagyok a hülye,hogy tudnék tiszta lapot adni,mikor nem kaptam választ,és folyamatosan őrlöm magam? Sehogy,bírtam egészen máig... Igen,nem tudtam elég messze jönni Pesttől,a modern technika és az msn átka,nomeg áldásos hatása,hogy krokodil könnyeket hullatva fel mertem tenni olyan kérdéseket,amiket eddig soha. És onnan tudom,hogy kiszerettem belőle,mert ezeket a kérdéseket azért nem tettem fel eddig,mert ismertem a reakcióit,és féltem,hogy elveszíthetem.Ez az érzés elmúlt,mostmár csak saját magamért harcoltam,hogy az elmúlt jópár hónap történéseit egyszer helyre tudjam tenni önmagamban. 3 óra msn beszélgetés és 4 hónap könyörgés után megkaptam a lehető leg banálisabb válaszokat.Nem törődött velem eléggé,nem bízott meg bennem eléggé,hogy beengedjen az életébe,sokat csalódott előttem,mindig az utolsó pillanatban rontottam el,hogy közel engedjen magához.Kérdem én,megfordult a világ,nekünk nőknek kell harcolnunk egy pasiért,és az előző nőtársunk hibáiért szenvednünk? Maximálisan figyeltem rá,tartottam benne a lelket,amikor rossz dolgok történtek,megértettem,hogy rengeteget dolgozik,de amikor minden rendben volt és akkor sem kaptam semmi viszonzást,elkeseredtem.Normális,hogy szerettem volna,ha velem is törődik,és ennek hangot is adtam.Ha valami nem úgy jön össze,ahogy egy ilyen férfi akarja,és szembesülnie kell azzal,hogy nincs igaza,inkább támad.Inkább a te fejedhez vág olyasmit,ami azért történt mert egy ok-okozat folytán benned elpattant valami és el merészelted neki mondani,hogy a te dolgaid mindig másodlagosak az övéihez képest.Van még egy köröm,egy tabula rasa,egy utolsó felvonás a mi fura kapcsolatunkban,egy jövő heti találka,amikor az állítólagos új kiadású és magába szállt pasi megmutatja,hogy megváltozott a kedvemért... Miért van az,hogy nem hiszek ebben,hogy tudom,hogy megint csak nekem fog fájni? És miért van az,hogy most szeretnék én a hercegnő lenni,akinek el kell nyerni a kegyét? Mert nő vagyok,és mert kiskoromban túl sok tündérmesét olvastam,és persze hiába a sok Szex és New York-os jótanács,ha Mr.Big is megváltozott végül?

Be sem vallom hányadik.:) Majd holnap írok!

Akinek nem lett volna elég a LOL és társai,az most nagyon figyeljen.SZK,ennyit tartalmazott egy tegnapi sms.A szám amiről érkezett nincs elmentve már rég a telefonom memóriájában,de a fejemben sajnos igen.Naná,hogy ő küldte.Nézegettem,majd amikor leesett,hogy mit takar a rövidítés görcsösen rányomtam a töröl gombra.Nem tudom,mit vártam ettől,talán feloldozást vagy azt,hogy ettől olyan lesz,mintha sosem olvastam volna,de csak rosszabb lett. Sms-ben eddig sem szerettem olvasni azt,hogy szeretlek.Nekem ez a szó ennél értékesebb,és tényleg csak olyankor használom,amikor azt érzem,hogy valóban valaki fülébe kell suttognom. Szerintem ez nem egy elcsépelt,buta közhely,hogy dobálni lehessen csak úgy... Na jó,előfordul,hogy leírod sms-ben,de mi visz rá valakit arra,hogy leírja azt,hogy SZK?!?!?! Ez a szó,ami elvileg azt lenne hivatott kifejezni,hogy mennyire bolondulsz a másikért,hogy őt tekinted a jobbik felednek,hogy az arca előtted van,ha mosolyogni támad kedved... Gondolom,nem nagyon érthető,hogy miért akadtam fenn ezen. 1.Ha már sms-ben közölsz ilyesmit,bármennyire is modern és rohanó a mai világ a szeretlek ne legyen akkor sem szk! 2.Érek annyit,hogy a közepét is megkapjam valaminek,még akkor is,ha tudom,hogy hazugság! 3.Mit gondolnak a férfiak,hogy egy leírt szeretlek,majd megold mindent és mi szemet hunyunk? (Ideig-óráig igen,de egyszer betelik a pohár...Onnantól kezdve pedig nem a szeretlek,hanem a szeretet tettekkel való kifejezése a mérvadó.) 4.Mert csak! Kiakadtam,azért is,mert én valóban szerettem,mert szerettem volna,ha ő is így érez irántam.Korábban is mondta,de persze akkor,amikor én épp paprikás hangulatomban a fejéhez kívántam vágni valamit,természetesen csak szavakkal. Most pedig megkaptam a végső döfést: SZK. Én is téged Szeretett Kedvesem,akarom mondani,Szemét K.cs.g!

A magánéletem romjain átvergődve bele kellene lendülnöm a vizsgáim teljesítésébe,mert különben nagy bajok lesznek.Nem tudok koncentrálni,folyamatosan máshol jár az eszem,Büszkeség és balítéletet néztem,ami azt jelenti az én speciális esetemben,hogy innen már nincs nagyon lejjebb... Ez az a film,ami arra hivatott életem nehéz periódusaiban,hogy megvigasztaljon,hogy nagyon kibőgjem magam,és utána újult erővel nézzek egyenesen előre.Ideig-óráig sikeres volt,ma már újult erővel és annál több visszatekintgetéssel szenvedek.:) Ennyit a személyiségfejlődésről,és hogy tanulok a hibáimból... Megyek,tanulok.